Röviden a filmről:

Létezik egy távoli csodálatos világ, ahol a nappalokat és az éjszakákat legendás őrzők vigyázzák. Ők irányítják a Nap és a Hold állandó körforgását, és gondoskodnak arról, hogy éjjel az egyik, nappal a másik ragyogjon az égbolton. A régiek ideje azonban lejárt: a Napnak és a Holdnak új őrzőt kell választania. A bolygó apraja-nagyja összegyűlik a jeles eseményre, és kíváncsian várják a nagy döntést. A Nap választása Szolárra esik, ami nem okoz nagy meglepetést, hiszen a kissé öntelt és magamutogató figura egész életében erre a feladatra készült. Ám amikor a Hold Münót, az apró és kissé kétbalkezes teremtményt jelöli ki őrzőjéül, mindenki felbolydul. Maga Münó sem érti, miért ő lett a kiválasztott, hiszen fél a sötétben, és még a csillagok között sem tud különbséget tenni. Hogyan vigyázhatna ezek után éppen ő a Holdra? Ám a felelősség alól nincs kibúvó. Egy este azonban bekövetkezik a baj: a tapasztalatlan Münó egy óvatlan pillanatban elveszíti a Holdat. A kegyvesztett, bosszúra éhes Nekrossz, a Nap egykori őrzője kapva kap az alkalmon, és miközben mindenki a Holdat keresi, ellopja a Napot, teljes sötétségbe borítva ezzel a bolygót. Münó, Szolár és a törékeny, ám talpraesett viaszlányka, Tündi felkerekednek, hogy együtt nézzenek szembe a gonosz alvilági figurával, és visszaszerezzék a Napot és a Holdat. Izgalmas útjuk során megannyi különös, ismeretlen lénnyel kell megküzdeniük, miközben felfedezik bolygójuk lenyűgöző világát. Münó pedig lassan ráébred, hogy mégis csak ott lakozik benne az az erő, amitől ő lehet minden idők legnagyobb Őrzője, a legendás hős, akire a világ örökké emlékezni fog.